Elfeledett titkok

Kris szobája felé haladva remegni kezdtem, nem a félelemtől inkább a kíváncsiság erős késztetésétől és a válaszok iránti vagytól. Furcsáltam, hogy a rendőrök nem szereztek tudomást Kris naplójáról, át siklottak a részletek felett de igazából maga az ügy sem kötötte le őket le zárták annyival, hogy Kris biztos drogos volt és hogy túl lőtte magát csak egxetlen dologgal nem voltak tisztában, ő sosem nyúlt kábitószerhez már a gondolattól is felfordúlt a gyomra.
A szobáját csak a Hold gyenge fénye világította meg, még két hét után is érezhető volt az édeskés parfüm mely lágy könnyedséggel ölelte körbe szobáját.
Semmi sem változott. Alice mindent úgy hagyott ahogy volt az ágy befedetlen maradt a redőnyök nem voltak behúzva és az íróasztalon megannyi apró fecni.
Oda léptem az asztalhoz majd kutakodásba kezdtem. Lázasan kerestem a naplót míg végűl meg nem pillantottam egy titkos reteszt, ceruzával allá nyúltam majd kipiszkálva a fafedelet megpillantottam a naplót.
Le űltem a földre, leengedtem hosszú vörös copfomat kényelmesen a hátam mögé téve egy párnát felkészültem az egész éjszakás olvasásra.

02.04.
" Kedves Naplóm,
Ma megpróbáltam Lithiát beavatni a titkaim mélyebb oldalába, de amint hozzá kezdtem, meg is gondoltam magam. Nem tehetem kockára az életét így biztonságosabb a számára. Ma ismét találkoztam velük, tudom hogy hiba volt de kénytelen voltam, vagy különben sosem tudnék kapcsolatba kerűlni az igazsággal.
Tíz napot kaptam a bizonyításra, hogy elfogadjanak és tagja lehessek ennek az egész bandának. Holnap lesz az első nap.
Félek. Vajon képes leszek elviselni a megaláztatást és a fájdalmat, vagy apa halála örök relytvény marad.
Az elmúlt három évben azért kutattam, hogy bebizonyíthassam hogy apa halála nem balesett volt hanem gyilkosság, nem hagyhatom kárba menni ezt az egészet a jó hírét és a munkám melyben senki nem hitt csak én." - Kikerekedett a szemem az elolvasott mondatok hatására mélyzöld szemeim kitágúltak a félelem és a kíváncsiság kínzó izgatotságától.
Nagy levegőt vettem majd tovább lapoztam.
02.05
" Kedves Naplóm,
Túl vagyok az első napon, nem volt könnyű őszintén szólva életem legkíméletlenebb egy órája volt, sosem hittem volna hogy ennyi fájdalommal fogok találkozni mindössze egy óra alatt.
Elmentem a megbeszélt helyre, kikötötték hogy ne kocsival hanem gyalogszerrel közelítsem meg a megadott helyszínt.... Ott állt velem szemben a vezérek jobb keze, nem hagyott időt hogy az arcát vagy bármi mást is memorizálhassak mert egy hatalmas zsákot húztak a fejemre, valaki szoross öleléssel felnyalábólt majd pár lépés után bedobott egy autóba.
Zilálva lélegeztem, féltem hogy nem kapom meg az esélyemet a bizonyításra, hogy ilyen közel s mégis távol el veszítem az életem és az igazságot... Mostmár így vissza gondolva talán ez lett volna a legkellemesebb megoldás."
Letettem a naplót nem bírtam tovább olvasni egyszerűen nem ment...miért nem ment a rendőrökhöz, miért nem talált más módszert miért nem szólt erről nekem egy szót se?? Miért cipelt egyedűl egy ekkora terhet??
Hát tizenkét év barátság nem volt elég számára arra hogy tudja rám számíthat bennem megbízhat??
Elő kotortam a zsebemből a cigis dobozom majd rágyújtottam, kitártam az ablakott hogy ne ragadjon a szobában a füst és kiültem az ablak párkány kipárnázott boltívjére. Emlékszem 02.05-én ének versenyem volt de Kris nem tudott eljönni mert nem volt jól, és én mit csináltam... le csesztem , hogy ennyi erővel elég lett volna annyit mondania nem érdekli és hogy nem jön el.....
Ha tudtam volna.....ha észre vettem volna bármi jelett ...suttogást vagy mozdulatott , valahogy ketten biztosan ki találtunk volna valamit...ugye??? Térdeim a mellkasomig húztam majd hagytam hogy a könnyeim melyeket hetek óta vissza folytottam végre elő törhessenek, átkarolva lábaim zokogni kezdtem....a bennem uralkodó káosz padlóra vettet mert egyszerre éreztem tehetelenséget dühöt szégyent és mindent elpusztító bosszú vágyat....
A naplóját olyan erősen szorítottam, hogy bele fehéredtek az újjaim.
Az egész olyan volt mint egy film ...reménykedtem benne hogy az egész csak egy vicc, de miútán ismét a felemeltem a fejem...az a fiú ismét felderengett előttem, Kris kedvenc virágait kezében tartva és a szemeiben kavarodó érzelmek tömkelege.
Furcsa érzéseket kelltett bennem hiszen a szemei szinte ordították az őt égető érzéseket míg hangja rideg volt és kemény akár a kristály.