2.fejezet Elfeledett lapok

Az agyam automatikusan megtalálta a megoldást a problémára. A lábaim szinte maguktól mozogtak egészen addig míg el nem értem Krisék házához. Felnéztem a szobája ablakára és ismét elöntötte a fájdalom...nagy levegőt vettem majd erőtlenűl bekopogtattam. Már majdnem feladtam amikor Alice kinyitotta az ajtót.
- Szia én csak...ne haragudj bocsáss meg hogy zargatalak csak...- Lesütöttem tekintetem. Hogy mennyire pofátlan vagyok hogy képzeltem ezt az egészet...
Sziia Alice esetleg felforgathatnám a halott lányod szobáját hogy megtalálhassam a naplóját?
Hogy miért jaj persze majd el felejtettem valami furcsa sraccal futottam össze Kris sírjánál ne parázz lehet hogy csak paranoiás lettem.
Megráztam a fejem hátha el tünek ezek a gondolatok a fejemből és valami rendes érvet is ki tudok találni e helyett a katyvasz helyett....
- Gyere be Lith nagyom hideg van oda kint! - Ölelt át félkarral majd berántott a fájdalmasan csendes házba. Kislány koromban itt mindig nyugalomra leltem...de most valahogy megváltozott más lett minden.
Kinéztem a hatalmas konyha ablakán és felfigyeltem a hatalmas hópelyhekre. Ó te jó ég mennxire szerette vplna Kris ezt az időt és ezt a látvànyt, ahogy a hó gyémánt takaróval fedi be a pázsitot és a fákat, háztetőket.
- Szerintem is imádná - Suttogta erőtlenűl Alice a szívem is belesajdúlt a hangjában megbúvó fájdalomtól. - Jobban teszed ha itt maradsz éjszakára esetleg ha gondolod aludhatsz Kris szobájában- Lesápadtam ő pedig össze rezent - de..de aludhatsz a nappaliban is ahogy neked kenyelmesebb...tudom hogy neked sem könnyű....
Oda léptem hozzá és szorosan megöleltem a törékeny nőt. Sokat fogyott valószinűleg alig eszik.
- Tudod hogy az ő szobája volt a mi kis várunk a világ elől ha tényleg nem gond akkor ...esetleg ....- Elmosolyodott de koránt sem ragyogott úgy mint az előtt elvesztette a fényét az egyetlen gyernekével Krissel egxütt.