1.fejezett szellem a sírnál

Hunyorgó szemmel tekintettem a felém tornyosuló alakra. Először csak egy hatalmas pacát láttam de amint a szemem hozzá szokott a háta mögűl érkező fényhez kezdett alakot ölteni és mire észbe kaptam belém csapott a felismerés... Ő volt az a fényképről ....Kristin egy fényképéről...mar megmondani sem tudnám hogy mikor is rakhata ki az ágya feletti falra azt a fotót. De tény hogy azon az egymást ölelő képen Krisztin jégkék  szeme ragyogott a boldogságtól.
- Ne haragudj nem tudtam, hogy van itt valaki ...sajnalom jobb ha...- Félbe hagyva mondatát el indult.
- Várj! Ne menj el, már el mondtam mindent Krisnek amit szerettem volna, maradj nyugodtan - Mosolyogtam rá erőtlenűl.
- Biztos kipanaszkodtad magad a temető bejáratáig el hallatszott a heves magyarázásod...esetleg nem lehet hogy te vagy...ne haragudj hogy megkérdezem de a neved nem Lithia? - Nézett rám fűrkésző méregzöld tekintettel.
- De...- Suttogtam rekedtesen, meglepődtem hogy tudja ki vagyok bár Krosztinek meg volt az a rossz szpkása hogy szeretett a kevéske barátjáról beszámolni másoknak.- Mond honnan ismerted Krist?- Vontam kérdőre gyanakodva.
Válaszúl csak egy derűs mosolyt kaptam.
- Ha elmondanám nem örűlnél ráadásúl kisújjesküt tettem hogy nem mondom el senkinek! - Kacsintott ram majd letette Kris sírjára a virágot.
- Miattam tényle...- Nem tudtam be fejezni a mondani valóm ugyanis láthatóan a tudtomra adta hogy nrm óhajt velem kommunikálni tovább, lassu mozdulattal betette fülébe fülhalgatóját és elindult, úgy ahogy jott nem maradt utana más csak a Kristin által hőn szeretett tűzliliom és megannyi bennem felmerülő megválaszolatlan kérdés....